Autó - Motor / 1988 nyár

"Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút..." Ki ne ismerné a népszerű táncdalszerző táncdalénekes néhány évvel ezelőtti slágerének refrénjét. Sokan tudnak Ihász Gábor hobbijáról is: érdekes autók tulajdonosa. Vannak, akik az autók iránti rajongását gyerekesnek, netán "flúgos-nak" tartják. Mi erről Gábor véleménye?

- Magam sem tudom megfejteni sajátos vonzalmamat az autók iránt. Talán egykori csóróságom az oka ennek, mert gyerekkori eredetű a vonzódásom az autókhoz. Még egészen kis srác voltam, amikor formálisan beleszerelmesedtem szomszédunk Tatra 57-B típusú autójába. Akkor, ez a típus komoly tekintélyű volt, stílusával a " Vasárnap gyilkosai" című francia balesetfilm főszereplőjének Citroënjéhez hasonlított. Felnőttként is rajongok egy nekem tetsző kocsiért. Hogy miért? Talán azért, mert a nagy autóban, biztonságban érzem magam, élvezem az automatika szolgáltatásait.

- Eddigi legérdekesebb kocsijaid?

- 1977-ben vettem meg azt a ZISZ-t, amely Farkas Mihálynak, az ötvenes évek honvédelmi miniszterének szemleautója volt. Talán hihetetlen, de ez a 8000 kilométert futott kocsi 30 ezer forintért került hozzám. Meglehetősen jó étvágyú volt, 22 litert is fogyasztott. 1979-ben eladtam egy régiségkereskedőnek, de később, mint hallottam, huligánok szétverték az autót.
1979-ben egy 250-es Mercedest vettem. Rengeteg automatika volt benne...
1980-ban egy VW mikrobusszal jártam, 1981-ben, pedig szereztem egy Ford Mercury gyártmányú autót.
1982-83-ban volt Volgám, UAZ-om és Barkasom. Ezeket elsősorban házépítéshez használtam. Egy hazatelepülő amerikás túl akart adni Lincoln Continentalján. Nem nyugodtam, amíg a kocsi hozzám nem került. Kilométerórája még csak 60 ezret mutatott. A fogyasztása ennek sem volt kevés: 25 litert kért százra. Tőlem egy zenész vette meg. Most egy fekete Chevrolet Caprice a társam. Ez 105 ezer kilométert futott csupán...

- Félted az autóidat?

- Nem. Barátoknak, rokonoknak szívesen kölcsönadom. Nem rettegek egy esetleges sérüléstől.

- Milyen autót álmodnál most magadnak?

-Egy amerikai lakóbuszt, vagy ennek ellenkezőjét, egy Citroën 2 CV-t.

- A bevezetőben idézett slágered vége, hogy az álmokat "gyermekünk álmodja tovább". Hogyan van ez nálad?

- Na, persze, ezt nem kizárólag az autókra értettem. Feleségem és lányom is vezet, ez köznapi vonzalom csupán. Hatéves kisfiam, pedig nem is nagyon vonzódik az autókhoz. Nem úgy, mint én az ő korában...