Egy újságcikk története

Ismeretségünk bő egy évre tekint vissza…
Keresgéltem a Neten, kíváncsi voltam, mennyi információt tudok összegyűjteni az Égi Trióról. Hirtelen rátaláltam egy csodálatos, igényesen szerkesztett honlapra. Megörültem, s mint egy kisdiák, aki első randevújára készül, izgatottan belevetettem magam az Ihász Gábor Emlékoldal tanulmányozásába. Olyan mennyiségű és minőségű forráshoz jutottam, hogy végül újságcikk lett a lázas kutakodás eredménye. És még valami, ami igazán fontos: Adrienne barátságát is sikerült elnyernem, hiszen a hosszú hónapok alatt több tucat e-mailt váltottunk, később személyesen találkoztunk, megismertük egymás életét, örömét és bánatát, s boldogan konstatáltuk, közös céljaink is vannak. Valami maradandót szeretnénk az Égi Trió emlékének állítani, amelyet mindhárman kiérdemeltek teljesítményük és emberi kvalitásaik révén.

Egy bölcs ember azt mondta egyszer: Ha meg akarjuk ítélni egy művész nagyságát, vonjuk ki képzeletben a "forgalomból". Ha űr támad, jelentős volt, ha még nagyobb az űr, akkor nagy volt. Nem kétséges, hogy Ihász Gábor, Máté Péter és Szécsi Pál nagyok.

Nem rég támadt egy hirtelen ötletem, amelyet Adrienne-el már megbeszéltem. Az Égi Trió nagysága előtt egy szoborcsoporttal méltóképpen lehetne tisztelegni. Rajtunk nem fog múlni, a terv hamarosan valóság lesz …